ProZ.com translation contests »
32nd Translation Contest: "Movie night" » English to Hungarian » Entry by Beata Sarosi


Source text in English

Translation by Beata Sarosi (#36782)

To say that I was compelled by Parasite from start to finish is an understatement; its filming style with tracking shots are enthralling. Having watched several Korean films during the London Korean Film Festival, I was familiar with the usual genres employed in such films but Parasite seemed to defy them all! Parasite is comedic, in a quirky way, it is also a thriller, straddles class divisions and also depicts a family tale amongst other genres and is therefore likely to appeal to all ages.

Parasite truly deserves to be watched in a cinema to appreciate its nuances and the stylish cinematography. As a summary, to avoid spoilers, Parasite tells the tale of the interaction between the Park family and the Kim’s, an unemployed family, whose contrasting worlds collide with long lasting consequences.

[...]Bong Joon-Ho manages to pique the audience’s interest with brightly lit shots coupled with the effective use of indoor space, and it is surprising to realise, after the film’s 2 hour 12 minute length, that most of the scenes occur within the Park family’s home. The mundane elements of domesticity are displayed with an intriguing perspective showcasing Bong Joon-Ho’s flair. It is a slow burner but you will revel in its beauty and ingenuity as Parasite convinces that it operates solely on one level but it is in fact multi-layered and depicts social realism with empathy and pathos.

The cast are beguiling to watch, every facial movement and action is accentuated, even the mere act of walking up or down stairs can convey hidden meaning, which the camera fragments. Levels of unease are also created by virtue of that effective use of space with unusual camera angles and dramatic weather conditions ratcheting up that sensation. There is a surreal nature to Parasite, which its score emphasises, and furthermore the film adopts elements of the absurd devised in such an ingenious way which is truly cinematic magic. Parasite’s apparent eeriness will certainly keep you riveted and would not feel alien to the Twilight Zone school of filmmaking.

The actors are very impressive and add breadth to their roles creating relatability whilst seeming effortlessly cool. When Ki-Woo and Ki-Jeong Kim were working within the Park family home as private tutors they certainly epitomised this level of nonchalant, understated authority creating an aura of mysticism with the unspoken, almost mythical, tutoring techniques employed. Quite simply, the actors Park So-Dam and Choi Woo-Sik, as Ki-Woo and Ki-Jeong, are compelling to watch in the different directions that Parasite follows and they carry these performances seamlessly thereby inviting the audience to be on their side.

[...]Parasite is a remarkable piece of extremely skilful filmmaking, it is simply a must see film, and so I am looking forward to re-watching the film on its UK general release date.
Ha azt mondom, hogy az Élősködők az elejétől a végéig magával ragadott, akkor ez édeskevés; a filmezési stílusa és a követéses felvételek lenyűgözőek. Mivel a Londoni Koreai Filmfesztiválon több koreai filmet is láttam, ismerem az ilyen filmekben alkalmazott szokásos műfajokat, de az Élősködők mindezekkel dacolni látszott! Az Élősködők vicces, furamód thriller is, az osztálykülönbségeket is áthidalja és más műfajok mellett egy családi történetet is ábrázol, ezért valószínűleg minden korosztály számára vonzó lesz.

Az Élősködők valóban érdemes arra, hogy moziban nézzük meg, hogy értékelni tudjuk az árnyalatokat és a stílusos operatőri munkát. A spoilerek elkerülése végett összefoglalva: az Élősködők a Park család és a Kim, egy munkanélküli család közötti interakció történetét meséli el, akiknek ellentétes világa összeütközik, hosszú távú következményeket maga után vonva.

[...] Bong Joon-Ho-nak a világos megvilágítású felvételekkel és a belső terek hatékony kihasználásával sikerül felkeltenie a nézők érdeklődését, és meglepő realizálni a film 2 óra 12 perces hossza után, hogy a legtöbb jelenet a Park család otthonában játszódik. Az otthonosság hétköznapi elemeit Bong Joon-Ho tehetségét tükröző, érdekes szemszögből jeleníti meg. Lassan pereg, de gyönyörködni fogsz a szépségében és a zsenialitásában, hiszen az Élősködők meggyőz, hogy kizárólag egy réteggel operál, de valójában többrétegű, illetve empátiával és pátosszal ábrázolja a társadalmi realizmust.

A színészeket elbűvölő nézni, minden arcmozgás és mozdulat hangsúlyos, még a lépcsőn való fel- és lesétálás is rejtett jelentést hordoz magában, amelyet a kamera töredékesen megragad. A nyugtalanság szintjeit a tér hatékony használata is megteremti, a szokatlan kameraszögek és a drámai időjárási viszonyok fokozzák ezt az érzést. Az Élősködőknek szürreális jellege van, amit a filmzene is hangsúlyoz, és a film ráadásul az abszurditás elemeit olyan zseniális módon alkalmazza, ami valóban filmes varázslat. Az Élősködők látszólagos hátborzongató vonása minden bizonnyal leköti az embert, és nem éreznénk idegennek az Alkonyzóna filmkészítés iskoláját.

A színészek nagyon lehengerlőek és szerepeiket kiszélesítik, ami átélhetővé teszi azokat, miközben könnyedén hűvösnek tűnnek. Amikor Ki-Woo és Ki-Jeong Kim a Park család otthonában dolgozott magántanárként, minden bizonnyal ők testesítették meg ezt a közömbös, visszafogott tekintélyt, ami a misztikus légkört teremtett a kimondatlan, már-már mitikus tanítási technikákkal. Egész egyszerűen, Park So-Dam és Choi Woo-Sik, mint Ki-Woo és Ki-Jeong figyelemre méltóak a különböző irányzatokban, amelyeket az Élősködők követ, és parádésak ezekben az alakításokban, ezáltal az ő oldalukra állítva a közönséget.

[...] Az Élősködők a rendkívül ügyes filmkészítés figyelemre méltó darabja, egyszerűen kötelező megnézni, ezért alig várom, hogy újra megnézzem a filmet a brit általános bemutató napján.


Discuss this entry