ProZ.com translation contests »
32nd Translation Contest: "Movie night" » English to Hungarian » Entry by Bence Gáspár


Source text in English

Translation by Bence Gáspár (#37184)

To say that I was compelled by Parasite from start to finish is an understatement; its filming style with tracking shots are enthralling. Having watched several Korean films during the London Korean Film Festival, I was familiar with the usual genres employed in such films but Parasite seemed to defy them all! Parasite is comedic, in a quirky way, it is also a thriller, straddles class divisions and also depicts a family tale amongst other genres and is therefore likely to appeal to all ages.

Parasite truly deserves to be watched in a cinema to appreciate its nuances and the stylish cinematography. As a summary, to avoid spoilers, Parasite tells the tale of the interaction between the Park family and the Kim’s, an unemployed family, whose contrasting worlds collide with long lasting consequences.

[...]Bong Joon-Ho manages to pique the audience’s interest with brightly lit shots coupled with the effective use of indoor space, and it is surprising to realise, after the film’s 2 hour 12 minute length, that most of the scenes occur within the Park family’s home. The mundane elements of domesticity are displayed with an intriguing perspective showcasing Bong Joon-Ho’s flair. It is a slow burner but you will revel in its beauty and ingenuity as Parasite convinces that it operates solely on one level but it is in fact multi-layered and depicts social realism with empathy and pathos.

The cast are beguiling to watch, every facial movement and action is accentuated, even the mere act of walking up or down stairs can convey hidden meaning, which the camera fragments. Levels of unease are also created by virtue of that effective use of space with unusual camera angles and dramatic weather conditions ratcheting up that sensation. There is a surreal nature to Parasite, which its score emphasises, and furthermore the film adopts elements of the absurd devised in such an ingenious way which is truly cinematic magic. Parasite’s apparent eeriness will certainly keep you riveted and would not feel alien to the Twilight Zone school of filmmaking.

The actors are very impressive and add breadth to their roles creating relatability whilst seeming effortlessly cool. When Ki-Woo and Ki-Jeong Kim were working within the Park family home as private tutors they certainly epitomised this level of nonchalant, understated authority creating an aura of mysticism with the unspoken, almost mythical, tutoring techniques employed. Quite simply, the actors Park So-Dam and Choi Woo-Sik, as Ki-Woo and Ki-Jeong, are compelling to watch in the different directions that Parasite follows and they carry these performances seamlessly thereby inviting the audience to be on their side.

[...]Parasite is a remarkable piece of extremely skilful filmmaking, it is simply a must see film, and so I am looking forward to re-watching the film on its UK general release date.
Az, hogy az Élősködők az elejétől a végéig a székemhez szögezett, enyhe kifejezés; a fártokkal tarkított operatőri megoldásai lenyűgözőek. Miután a Londoni Koreai Filmfesztiválon számos koreai filmet megnéztem, már ismertem az ilyen alkotásoknál bevett műfajokat, de az Élősködők látszólag minddel szembement! Egyszerre zakkant humorú vígjáték és thriller, amely különböző társadalmi csoportokat hoz össze, és sok egyéb mellett egy családi történetet is bemutat, így minden korosztálynak kedvére lehet.

Az Élősködőket tényleg moziban kell látni ahhoz, hogy az ember értékelhesse a finomságait és az elegáns filmes megoldásait. Spoilerek nélkül úgy foglalható össze, hogy a Pak család és a munkanélküli Kimék kapcsolatát mutatja be, és a két világ ütközése hosszú távú következményekkel jár.

[...]Pong Dzsunho világos felvételekkel és a belső terek hatásos használatával csigázza fel a nézők érdeklődését, és a 132 perces játékidő mellett meglepőnek hathat, hogy a legtöbb jelenet Pakék házában játszódik. A családi élet hétköznapi elemeit izgalmas nézőpontokból ábrázoló felvételek Pong Dzsunho kézjegyét viselik. A cselekmény lassan hömpölyög előre, de az Élősködők szépsége és zsenialitása mégis igazi csemege, mivel igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy kizárólag egy szinten működik, holott valójában többrétegű, és a társadalmi realizmust egyszerre empátiával és pátosszal tárja elénk.

A szereplőgárda magával ragadó alakításokat nyújt, minden egyes arcrezdülésnek és tettnek súlya van, még a lépcsőn fel- vagy lemenés is hordozhat – a vágásokkal megtámogatott – másodlagos jelentést. A terek hatásos használata a nyugtalanság fokozását szolgálja, amire a szokatlan beállítások és a drámai időjárási jelenségek csak rátesznek egy lapáttal. Az Élősködőknek van egyfajta szürreális érzete, amelyre ráerősít a zene, és az alkotás az abszurd elemeiből is építkezik, méghozzá mesteri, valódi filmes bravúrnak beillő módon. Az Élősködők igazán hátborzongató hangulata egészen biztosan lebilincseli a nézőt, és az Alkonyzóna filmes megoldásai sem idegenek tőle.

A színészek nagyot alakítanak, valódi mélységet kölcsönözve a szerepüknek, így könnyű velük azonosulni, miközben mégis természetesen lazák maradnak. A Pakék otthonában magántanárként dolgozó Kim Giu és Gidzsong maguk a megtestesült közönyös, visszafogott tekintély, és misztikus légkört teremtenek a ki nem mondott, majdhogynem mitikus oktatási módszereikkel. Egész egyszerűen izgalmas nézni, ahogy Pak Szodam mint Gidzsong és Cshö Usik mint Giu halad előre különböző irányokban az Élősködők története során, és mindketten hibátlanul hozzák a karaktert, így a közönség könnyen tud szurkolni nekik.

[...]Az Élősködők egy fantasztikus, kivételesen virtuóz filmalkotás, amelyet tényleg muszáj látni. Alig várom, hogy újra megnézhessem, amikor az Egyesült Királyságban is bemutatják a nagyközönségnek.


Discuss this entry